Kárpátalja HAT 18-02-0264 Határtalanul pályázat
2019. június 2.-án vasárnap: A tanulók türelmetlenül várták az indulás napját, június 2-át. Előtte sokat érdeklődtek a programokról, a látnivalókról, a helyszínekről. Vasárnap reggel Románián keresztül Kárpátalja felé vettük utunkat. Nagyváradi, majd szatmárnémeti pihenők után délutánra elértük a halmi-nevetlenfalui határátkelőt. A szállásunk elfoglalása után az esti órákban mindenki elindult felfedezni a települést.
2019. június 3.-án Hétfőn, a reggeli után helyi idegenvezetőnk, aki körbevezetett bennünket Nagydobronyban. Közel 6000 fő lakosa 90%-ban magyar nemzetiségű. Megnéztük a református templomot, az első világháborús emlékművet, a sztálini terror áldozatainak állított emlékművet.
Megérkeztünk a nagydobronyi középiskolába. Már vártak minket, Kántor József igazgató és néhány tanár fogadott bennünket. Az igazgató beszélt az iskola történetéről, az ukrán oktatási rendszerről. Szó volt a magyar nyelven történő oktatás elé gördített nehézségekről, az ukrán nyelven való oktatás erőltetéséről.
Az ebéd után Munkács várát indultunk bevenni. Rövid buszozás után feltűnt előttünk a távolból is impozáns erőd, Kárpátalja talán legnevezetesebb műemléke. A várnak jelentős szerepe volt a tatárok, a törökök elleni harcban, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, az 1848-49-es magyar szabadságharcban is.Már a honfoglaláskor cölöpökre épített erődítmény állt a mai vár helyén. Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak.A vár látogatása után sétát tettünk a nyüzsgő városközpontban.
2019. június 4.-én A keddi napon már a reggeli után buszra ültünk, Ungvár felé vettük utunkat. Ungvár Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése, kb. 110000 lakossal. A városban magyar főkonzulátus is működik. Kárpátalja kulturális központja, televízió, rádió, kiadók, színházak helyszíne, valamint itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem is.
A várba indultunk először. Az ungvári várról már a Gesta Hungarorumban tesz említést Anonymus. visszaállított kínzókamra kapott helyet, ahol a 400 évvel ezelőtti boszorkányoknak tartott nőket kínozták különféle kegyetlen módszerekkel.A kastély egy természettudományos kiállításnak is helyet ad, itt a Kárpátaljára és Ungvár környékére jellemző állat- és növényvilág sokszínűsége tárult elénk.
A következő megálló a skanzen volt, egy igazi nyugalomsziget a városban. A megálmodói Kárpátalja legérdekesebb, legeredetibb faépítészeti remekeit választották ki áttelepítés céljára.
2019. június 5.-én A szerdai napon reggeli után ismét buszra ültünk, a Vereckei-hágót célozva meg. Utunk sok kis településen vezetett keresztül. Első megállónk Alsóvereckén volt, a Latorca partján. Elsétáltunk az Árpád-vonal egyik lövészállásához, bunkeréhez, közben idegenvezetőnk a hely II. világháborúban játszott szerepéről mesélt.
A megálló után a hágó felé tartottunk, koszorúzni a Vereckei-emlékműnél és gyönyörködni a kilátásban. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.
A Nagydobronyi gyermekotthon területén is tettünk sétát, bepillantottunk a fóliasátrakba, ahol zöldségtermesztés folyik, illetve a parkos részen egy játszótér is várt bennünket.
2019. június 6.-án A csütörtöki nap reggeli után Beregszászra indultunk . A katolikus templom udvara volt az első megállónk, innen indult városnéző sétánk. A Vérke patak partján az Arany Páva étterem épülete, egykori Úri Kaszinó épületét csodálhattuk meg. Megnéztük az egykori Királyi Törvényszéket, ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületét. A Bethlen-Rákóczi kastély sajnos elég rossz állapotú épülete volt a következő megállónk. A múzeumban kaptak helyet Beregszász neves szülöttéről, a Fedák Sáriról készült korabeli képeslapok is.
Aztán továbbindultunk Tiszaújlakra, a Turul emlékműhöz, amit a kuruc csapatok első győztes csatájának helyén emeltek. Koszorúzás után aznapi utolsó megállónk, Nagyszőlős irányába folytattuk.
Nagyszőlősön a Perényi –kastély barokk épületét tekintettük meg, sétáltunk a kastélykert parkjában, és fagylaltozás közben a település történetét hallgattuk meg. Azt is megtudtuk, hogy Bartók Béla a kastéllyal szembeni házban lakott, édesanyja a településen volt tanítónő.
2019. június 7.-án Pénteken reggel elbúcsúztunk a helyiektől, és hazafelé indultunk. Ezúttal az Asztély-Beregsurány határátkelő helyet céloztuk meg.
